
Piriformis-szindróma
Az ülőideg (nervus ischiadicus) szervezetünk leghosszabb és egyben legvastagabb idege. Eredése az S2-3-4 gerincvelői gyökökből történik, de előfordul, hogy képzésében az L5-ös gyök is részt vesz. Eredését követően az ülőideg a kismedence foramen inschiadicum maius irányába fut, amelyet a musculus piriformis nevű izom két részre, a foramen infrapiriformisra és a foramen suprapiriformisra oszt.
A piriformis-szindróma egy olyan betegség, amely során a fenékben található piriformis izom begörcsöl és irritálhatja a közelében lévő ülőideget, ezáltal fájdalmat, zsibbadást és bizsergést okozva a láb hátulján és a lábfejnél (hasonlóan az isiászos fájdalomhoz). A betegség tünetei nem túl specifikusak a betegségre, így a diagnózis felállítása is sokszor nehézségekbe ütközik. Leggyakoribb panasz a keresztcsont területén és a fartájékon érezhető fájdalom. Ez a fájdalom fekvő helyzetben enyhül, míg üléskor, álláskor és járáskor fokozódik. Hosszabb ideje fennálló ülőideg-kompresszió esetén az általa ellátott területen jelentkezik érzészavar, az adott végtag esetében az Achilles-reflex kiesik és az ideg által beidegzett izmokban gyengeség, bénulás és izomtömeg-csökkenés következhet be. Fontos, hogy a legtöbb esetben nincs derékfájdalom, az érzészavar sok esetben nem követi az anatómiai határokat. Jellemző, hogy az ülőideg kilépési pontja nyomásérzékeny, gyakran a görcsbe rándult musculus piriformis tapintható és nyomásérzékeny, valamint hogy a lidocain próba pozítiv (a musculus piriformis lidocain injekcióval történő infiltrációja csökkenti az izom görcsét). Elkülönítése az ágyéki discopathia és az ágyéki gerincsérv tüneteitől fontos.
Sesztay Zsolt
Gyógytornász-fizioterapeuta